Szőce

Szőce első okleveles említése 1286-ból származik: Zelche. Szláv erdetű, értelme: „kis falu”. (Lásd a horvát és a szlovén Selce helységneveket.) 
Neve erdetileg pataknév is lehetett, amelyet a krónika II. Henrik német-római császár 1051-es magyarországi hadjárata kapcsán említ. 
A falu határát két nagy jelentőségű, történelmi út érintette: a Borostyánkő út (római út) és a középkori Magyarország egyik főútvonala a Székesfehérvárt Itáliával összekötő „Király út”. (Mondták Katonák útjának, Olasz útnak, helyi hagyomány szerint „kerá út”-nak)

Nevezetességei:

• Szent András templom: római katolikus templom, román kori műemlék, a XIII. században épült, majd a XIV. században átépítették. Két építészeti stílus jegyei találhatók az épületen. A megközelítően négyzet alakú templomhajó román kori falain látható három félköríves záródású résablak, kettő a nyugati homlokzaton, egy a délin. A gótikát a nyolcszög három oldalával záródó szentély képviseli. Ablakai kőbélletesek, mérművesek. A szentélyhez illesztett támpilléreket szintén az utóbbiakkal együtt emelték.
• A szőcei tőzegmohás láprét az Őrségi Nemzeti Park egyik leghíresebb és legjelentősebb, fokozottan védett része, ahol természetvédelmi kutatóház is működik. A 127 ha területű természetvédelmi terület legértékesebb része a völgy alján húzódó rétek láncolata.