A Vadása-tó élővilága: Növények

Vízi harmatkása

Népies neve vízikása. Vizes élőhelyen, mocsarakban, ártéri területeken találkozhatunk vele. Magas, erőteljes növény. Terebélyes, dús virágbugája elágazó.A nád után az egyik legelterjedtebb vízi pázsitfűféle, 1-2 méter magas, erőteljes növény. Barnás vagy kékes színű szemtermését régen fogyasztották.
A harmatkása úgy nő sűrűn a víz mentén, mint a nád, a levele vízben úszik, a szára pedig a kalásszal egy méternyire magaslik ki a vízből. Az érlelődő kalászfejen esténként, ahogy leszáll a harmat, a megérett magvak toklásza kinyílik. Ezért hívják harmatosnak: ilyenkor vagy hajnalban, a harmat felszáradása előtt lehet szüretelni. Ez rendszerint úgy történt, hogy a szüretelők egyik kezükben egy szitát tartottak felfordítva, másikban pedig valami hosszú faeszközt, például fakanalat, és így felszerelkezve becsónakoztak, vagy feltűrt, felfogott ruhával begázoltak a harmatkása bozótjába, és ott a növény szárát ütögetve a szitával fogták fel az apró, a mákszemnél alig nagyobb, fényes, halványsárga magvakat.
A harmatkását azután szárították, a port kiszitálták közüle, és végül hántolták: lábbal megtiporták, két tenyerük közt dörzsölték vagy homokkal összekeverték. Az így előkészített magvakat leginkább kásának főzték meg - tejjel főzi a javasasszony metélőhagymával fűszerezve. Hogy mit készíthettek még belőle? Valószínű, hogy minden egyebet, amit gabonából szokás, akár a szlávok (oroszok, fehéroroszok, lengyelek), poroszok, akiknél a harmatkása fogyasztásának még nagyobb hagyománya volt. Nemcsak kásának főzték, hanem levesbe betétnek, vagy ledarálták és tésztát készítettek belőle.

Gyékény

Nádként szokták emlegetni, tévesen, mert egész más a megjelenésük. A nádnak laza buga virágzata van, bütykös szalmaszárát aratják, magasabbra is nő.
Hengeres, bütykök (szártagok) nélküli szára három méter magas is lehet. Gyöktörzse az iszapban kúszik. Kard alakú levelei szürkészöld színűek, másfél-két cm szélesek, szélük éles, könnyen megvágja a közte járó ember kezét-lábát. A virágok torzsa virágzatot alkotnak, a porzósak a virágzat tetején nyílnak, a termősek barna színűek. A porzós és termős virágok nem különülnek el, úgy mint a keskenylevelű gyékénynél ( vagyis a barna termős virágok után rögtön a sárga porzósok következnek). Apró szemtermése van, melyet vattaszerű szőrpihe vesz körbe. Ősszel a virágzat szétesik, ekkor kelnek útra a magok. Nem ajánlott lakásba vinni, mert itt is hamar szétpereg, és ilyenkor bokáig is járhatunk a piheszőnyegben. Vizek, vízpartok növénye.

Közönséges nád

A "nád" névvel több növényt is illetnek, pedig ezek nem feltétlenül ehhez a fajhoz tartoznak. Legtöbbször a gyékényt szokták így hívni, pedig nem is egy családba tartoznak.
Akár négy méteres magasságot is elérhet, és összefüggő, áthatolhatatlan állományokat alkot. Szára hengeres szalmaszár, kb. 0,5 cm átmérőjű. Szálas levelei éles szélűek, könnyen felsebzik a gyanútlan kiránduló, horgász kezét-lábát. Virágai bugába nyílnak, barna színűek. Gyöktörzsével, legyökerező szárával gyorsan terjed. Mocsarak, tószegélyek, sekély vizek, nedves rétek növénye.